3. rész

Milla

Alig vártam, hogy végre kilépjünk az étteremből.

-         Javier, te normálisnak tartod magad? – emeltem fel a hangom, mert ezt már én sem bírtam ki nyugodtan

-         Ezt még te kérdezed? Eljössz egy vadidegennel? Otthon meg megkéred mamust, hogy falazzon neked? Hol van az én kishúgom, mert, hogy te nem az vagy, az biztos.

-         Hogy hol? Na mégis hol? Szerinted Javier? A te kishúgod már egy felnőtt ember. Amit művelsz az nem normális! Tönkretetted az estémet! – fordultam el tőle, majd elindultam hazafelé

-         Várj már! Nem akartam én rosszat…

-         Mindegy, most már legalábbis... – intettem neki, de nem néztem hátra

Ahogy hazaértünk, szó nélkül a szobámba mentem. Pár perc múlva kopogtak. 

-         Igen? – kérdeztem mérgesen

-         Bejöhetek kislányom? – szólt az ajtó másik végén mamus

-         Gyere! – mondtam egykedvűen

-         Jaj kislányom! Úgy sajnálom… Csak, tudod, Javier kihúzta belőlem, hogy hol vagy.

-         Jól van, már úgyis mindegy! Nem a te hibád. Javier hülye, és kész. Ezt eddig is tudtuk, nem nagy meglepetés, viszont, most mit gondolhat Pedro??

-         Figyelj lányom! Ha tényleg akar tőled valamit, akkor semmit. Elmagyarázod neki, és meg fogja érteni. – simogatta meg gondoskodóan a hátam

-         Remélem, hogy így lesz. – sóhajtottam egy nagyot

-         Biztosan! Most pedig próbálj meg aludni kincsem. – adott egy puszit és kiment

Egy darabig még forgolódtam, aztán nagy nehezen elaludtam. Reggel sietve indultam az ültetvényre. Amikor odaértem Pedro még nem volt ott, amit egy kicsit sajnáltam…

Nekikezdtünk a munkának, majd szóltak, hogy Don Mauricio látni akar engem és még két asszonyt.

Ahogy átsiettünk az udvaron, láttam Perdot, de nem volt idő odamenni hozzá. Gondoltam, majd ha végeztünk, akkor megkeresem, és elmagyarázom neki a tegnap estét. A hatalmas házban egyesével kellett bemennünk Don Mauricio irodájába, aki már várt minket.

Elsőként mentem be:

-         Jó reggelt Uram!- köszöntem neki, de alig mertem a szemébe nézni

-         Jó reggelt! – köszönt és láttam, hogy alaposan végigmért – Azért hívattalak ide, mert nagyon dicsérnek, hogy jól dolgozol. Viszont, azt nem mondták, hogy ilyen csinos is vagy. – köszörülte meg a torkát

-         Köszönöm Uram. – nyeltem egy nagyot, miközben lesütöttem a tekintetemet, hiszen nagyon zavarban voltam, nem tudtam ilyenkor mit kell mondani

-         Egy kis plusz pénzt fogsz kapni a fizetésed mellé, a jó munka miatt. Viszont szeretném, ha a munka után még bejönnél hozzám.

-         Természetesen! – mosolyogtam, miközben az járt a fejembe, hogy vajon miért kell bejönnöm hozzá, és ez kicsit megrémített

-         Ó kedves, nagyon szép arcod van… Mi is a neved?

-         Millának hívnak, Uram.

-         Kedves Milla! A neved is szép, mint te magad. Akkor, ha végeztél, keresd meg Ricardot. Ő majd idekísér.

-         Rendben van, Uram. – zavarba hozott engem ez az öregember, de tudtam, hogy délután minden kérdésemre meglesz a válasz

Sietve vissza mentem dolgozni. Most már nem csak az járt a fejemben, hogy hogyan magyarázom meg Javier tegnap esti viselkedését Perdornak, hanem az is, hogy mit akarhat tőlem Don Maurico.

Elmentem megkeresni Pedrot, hogy beszéljek vele, de azt mondták, hogy valahova el kellett mennie. Gondoltam, akkor megyek és beszélek Don Mauricioval, majd megvárom Pedrot.

Szóltam Ricardonak, aki oda is vitt hozzá…

Ismét az irodájában találtam magam, ahol vele szemben ültem, egy puha bársonyszékben…

-         Milla, azért hívattalak ide, mert nem szeretném, hogy továbbra is az ültetvényen dolgozz. – emelte fel a hangját, miközben sodort egyet hatalmas bajszán

-         Tessék? – lepődtem meg teljesen – Épp reggel mondta, hogy meg van velem elégedve! Ezt akkor most nem értem. – néztem rá riadtan, hiszen más sem hiányzik, minthogy elveszítsem a munkám

-         Jaj Milla, félreértesz. Más munka való neked, nem ott a helyed, hanem itt a házban.

-         Ezt most, hogy érti? – értetlenkedtem továbbra is

-         Éppenséggel meg kellett válnom az egyik szolgáló lánykától, és most szükségem van valakire, így hát rád gondoltam. Ügyesen dolgozol, és szép is vagy. Sok vendégem van, ide csinos alkalmazottak kellenek. Persze a fizetésed is jóval több lenne, de cserében itt kellene laknod a házban. – mosolygott kajánul – Elfogadod ezt a munkát kedvesem?

-         Jaj Uram, nem is tudom, hogy mit mondhatnék... Esetleg megbeszélhetném otthon? Holnap is választ adhatnék a kérdésére?

Ahogy befejeztem a mondatom nyílt az ajtó és egy fiatal, olyan velem egykorú nő jött be.

-         Szia Apucikám! Nem zavarok? – ült bele Don Mauricio ölébe

-         Szia édes kislányom! Persze, hogy nem. – puszilta meg az öreg

-         Hát ez a szutyok meg mit akar itt? – mutatott rám, majd fintorogva végigmért tekintetével

-         Lányom! Hogy beszélsz? Menjél ki, kérlek. 2 perc és Milla elmegy. – próbálta nyugtatni

-         Milla… akkor neve is van… ez remek. Jól van, visszajövök, talán 5 perc múlva. Tudod apuci, nagyon érdekel, hogy miért ápolsz ilyen bensőséges viszonyt ezzel a szutykossal. – majd becsapta maga mögött az ajtót

-         Milla, kérlek ne haragudj. Hidd el, hogy ő is megszeret, ha elvállalod a munkát. Szóval, hol is tartottunk? – folytatta a beszélgetést, mintha mi sem történt volna

-         Ott Uram, hogy holnapig átgondolom és válaszolok. – egyre kínosabban éreztem magam

-         Rendben van Milla, holnap akkor várlak, és remélem, hogy igen lesz a válaszod. – mosolygott rám kajánul

Miközben siettem vissza dolgozni, azon gondolkodtam, vajon mit is válaszoljak erre az ajánlatra. Persze a pénz több lenne, amire nagy szükségünk van, viszont olyan érdekes, vagyis inkább túl kedves velem Don Mauricio.  De a lánya, nagyon el van kényeztetve, igazi úrilány…  nem is ismer, és máris ilyen goromba velem…

Nem tudom, hogy mit tegyek, de majd mamuskám segít nekem a döntésben, ahogy eddig is tette.

Munka után Perdora vártam, aki szerencsére hamar meg is érkezett. Gondoltam hazafelé menet mindent tisztázhatunk…

-         Perdo, úgy sajnálom a tegnap estét, ne haragudj. – fogtam meg mind a két kezét

-         Mi volt az a jelent? Tudod, nagyon kínos volt nekem. És miért viselkedett így az állítólagos bátyád? – kérdezte cinikus hangon

-         Tudod, Javier nagyon félt engem, és nem tud beletörődni, hogy felnőttem. – sóhajtottam egy nagyot, miközben teljesen feszült voltam, hiszen éreztem, hogy Pedro extrán dühös rám

-         Maradjunk annyiban, hogy elég érdekes helyzet volt… Azért, mielőtt berontott a te drága bátyád, azért elég jól éreztük magunkat. Vagy te nem így gondolod? – mosolygott rám, amitől szerencsére a hangulat is oldottabb lett

-         Persze! – mosolyogtam vissza – Én is nagyon élveztem az estét…

-         És ugyebár ott tartottunk, hogy végre megtudhatom a csodálatos neved! Mert biztosan az is olyan szép, mint te magad. – nézett rám csillogó tekintetével

-         Jaj Pedro, ne már… teljesen zavarba hozol. – éreztem, hogy bele is pirultam – A nevem pedig nem más, mint Milla. – nevettem el magam

-         Tessék? – nézett rám kikerekedett szemekkel, mintha valami rosszat mondtam volna

-         Valami baj van? Valami rosszat mondtam? Vagy nem tetszik a nevem? – csodálkoztam el – Milla vagyok, így hívnak. Valami baj van vele? Minden oké? - értetlenkedtem

-         Persze! És tényleg a neved is olyan csodálatos, mint te magad. – csókolta meg a kezem

-         Jó, de akkor miért lepődtél így meg? – pislogtam rá, mint hal a szatyorban

-         Mert nem akartam elhinni, hogy valóban ennyire gyönyörű neved van. Na és, Don Mauricio miért hivatott? – tette fel a kérdést, amit kicsit elterelésnek éreztem, de azért válaszoltam rá

-         Jaj, képzeld, először is megdicsért, hogy mennyire jó munkaerő vagyok, másrészt egy új munkakört ajánlott nekem.

-         És mégis mit? – kérdezte kicsit mérgesen

-         Hogy dolgozzak a házban, mint szobalány. Nagyon kedves volt velem.

-         Hát ez az. Gondoltam, éreztem, hogy ezt… Annyira tudtam! Milla, ez nagyon nem jó ötlet! El ne fogadd! – kezdett úgy utasítgatni, ahogy Javier szokott, még a mutatóujját is felemelte, hogy jobban kinyilvánítsa akaratát

-         Mi az, hogy nem jó ötlet? – pipultam be kicsit – Több pénzt is fizetne érte, és végre nem az ültetvényen robotolnék.

-         Jó, én nem akarlak kioktatni, mert a te döntésed, de hidd el, hogy sajnos nem sok jót hallottam Don Mauricioról. Szerintem ne fogadd el az állást. – csóválta a fejét

-         Jó, ha nem haragszol, akkor majd ezt én eldöntöm. – förmedtem rá, hiszen kellően felbosszantott azzal, hogy meg akarja mondani mi a jó nekem, és mi nem

Így, félig morcosan váltunk el… Alig vártam, hogy elmondjam a nagy hírt mamuskámnak, de mikor hazaértem, papus és Javier a konyhában ültek az asztalnál. Egyből tudtam, hogy valami baj van…

Perdo

Láttam, hogy Milla nem érti, mit is akarok neki mondani azzal, hogy ne fogadja el az állást. Féltem, pedig tudtam, hogy még alig ismerjük egymást, mégis bennem volt a félsz… talán egy kicsit még féltékeny is voltam, hiszen éreztem, hogy a vén kujon, egész nap Millát fogja bámulni, mert biztos, hogy csak emiatt akarja, hogy a házában dolgozzon…

Ó… és Milla! Nem tudom mit fog ehhez szólni Luis. Főleg, ha Ő az A Milla… Érdekes történet, az biztos. A legjobb barátom, aki majdhogynem szerelmes egy lányba, akit egyszer látott… és ki az a lány? Hát Milla…
Nem is tudom mit mondjak neki, ha valóban Milla az akit vár, akkor nem tudom mi lesz. Persze Luist sem akarom megbántani, de ez így alakult. Millát most az én utamba sodorta a szél, de félek, hogy ezt Luis nem fogja ilyen könnyen venni.

Holnap, meló után beszélek vele… jobb lesz ezt a helyzetet minél előbb tisztázni. Még az is lehet, hogy holnap, szép finoman megkérdezem Millát is, Luisról. Hátha csak véletlen, és őt is pont így hívják, mint azt a másik lányt a piacon…

Milla

-         Mi a baj? Szólaljatok már meg! – förmedtem rögtön rájuk, hiszen nagyon ideges voltam, hogy mi történhetett

-         Ülj le hugi. – állt fel Javier, és húzta ki nekem az egyik széket.

-         Mamussal van valami, igaz?- néztem papusra és fogtam meg a kezét

-         Igen. Most ment el az orvos. – bólintott Javier

-         És? Mondjátok már… Mi van vele? – szipogtam halkan

-         Sajnos, nagyon rosszul lett... Amikor hazaértem, a földön fekve találtam rá. Rögtön szóltam a szomszédba, hogy menjenek az orvosért… Mamusnak szívinfarktusa volt…

-         Te jó ég! És hogy van? Az orvos mit mondott?

-         Bent van, és fekszik. Nincs jól, és ráadásul felírt neki az orvos, 3 méregdrága gyógyszert, amit ki kellene váltani, de fogalmam sincs miből. – csóválta papus a fejét

-         Ki fogjuk találni! Meg kell ezt oldani… muszáj, hogy mamuska meggyógyuljon. Én ma kaptam egy állásajánlatot, ami sokkal többet fizet, mint az ültetvény. Ne aggódj papus, és te se Javier. Mindent megoldunk… – nyugtattam a srácokat

-         Mi az? És hol? – kérdezte papus

-         Ugyanott, Don Mauricionál, de nem az ültetvényen, hanem a házban, mint szolgáló. Ott is laknék, csak hétvégenként jönnék haza, a szabadnapokon. Ezzel is tudunk spórolni, és a pénz is több lesz. Este akartam megbeszélni veletek, de így nem kérdés, hogy vállalom-e…