12. rész

Sziasztok! 

Elnézéseteket kérjük, hogy csak most jelentkezünk, de a lényeg, hogy meg is érkezett az új rész!

 Reméljük, hogy tetszeni fog Nektek! 

Várjuk a véleményeket! 

Puszi Nektek!

-         Igen, ne haragudj, de elég nagy késésben voltam. – mosolygott rám, majd visszaültek Saraval együtt

-         Gyere, ülj csak le ide. – húzott ki egy üres széket Cris

-         Jaj, nem maradhatok, megvan az asztalom csak köszönni akartam nektek. Örülök, hogy találkoztunk. – mosolyogtam, és ahogy Cris rám nézett azonnal zavarba is jöttem, úgyhogy jobbnak láttam, ha visszamegyek az asztalunkhoz. Nem értem, hogy válthat ki ilyen érzéseket belőlem, tudom, hogy nem szabadna ezt éreznem.

Így is történt, és mire visszamentem már népes kis társaság ült az asztalunknál. Ahogy odaértem, hirtelen mindenki engem nézett. Nem vagyok ehhez szokva, úgyhogy eléggé kellemetlenül éreztem magam. Mindenki csak mosolygott rám, én pedig kínomban mosolyogtam vissza, de a gondolataim csak Cris körül forogtak, vagy leginkább azon gondolkodtam, vajon ő is rám gondol-e most.

Csak ültem ott, és hallgattam, hogy kinek milyen birtoka, magánrepülőgépe, meg tudom is én milye van. Egyáltalán nem éreztem jól magamat, viszont tartoztam azzal Don Mauriciónak, hogy elkísérem ma ide. Ha nem segített volna ennyit, talán már Mamus nem élne, és ezért örökre hálás lesznek neki. Ritka az ilyen önzetlen és segítőkész ember, mint ő.

Egész este azt éreztem, hogy Crissel kell még pár szót váltanom, de fogaalmam sem volt, hogy oldjam ezt meg úgy, hogy senki ne vegyen észre minket. Soha nem csináltam még ilyent, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy talán a sors akarta így, hogy ma eset ő is itt legyen.

Miután elfogyasztottuk a vacsorát úgy gondoltam, hogy kimegyek a mosdóba. Elnézést kértem, majd felálltam, és elindultam megkeresni.

A hosszú folyosó végén meg is találtam, de mielőtt beléptem volna az ajtón, azt éreztem hogy valaki megáll mögöttem. Egy pillanatra kirázott a hideg, de amikor megfordultam, már a kellemes meglepetéstől bizseregtem. Crissel találkozott össze a tekintetem, és azonnal hatalmába ejtett a barna szempár.

-         Cris! Te mit keresel itt?

-         Téged! Arra vártam mikor indulsz el ide. – mosolygott rám, és megfogta a kezem. Ahogy közelebb léptem hozzá, a szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni

-         Most hova megyünk? – kérdeztem, miközben zavaromban igyekeztem nem kitörni a bokám, ebben a szörnyen magas cipőben

Pár perc múlva a terasz másik oldalán álltunk, ahol rajtunk kívül nem volt senki. A kilátás fel sem tűnt, csak az, hogy Cris egyre közelebb áll hozzám, és ajkai már szinte az enyémhez érnek. A testem minden porcikája libabőrös lett és parfümjének bódító illatára úgy éreztem, még a szívem is Cris nevét dobogja.

-         Nem bírtam volna ki, ha ma ezt nem tehetem meg. – fonta derekam köré a kezét majd lágyan megcsókolt

Percekig álltunk így, ajkaink nem váltak el egymástól. Úgy csókolt, mint még soha senki nem tette, a szívem, a testem, mindenem őt kívánta.  A csodás pillanatot Cris telefonjának csörgése szakította félbe.

„Igen! Figyelj csak, ha hazaértem felhívlak! Igen, ilyenkor. Ne kezdjük ezt most, jó. Szia!”

-         Mindig a legjobbkor tud ez a vacak megszólalni. – simította meg az arcom, és úja közelebb lépett hozzám – Mond meg Milla, mikor láthatlak újra?

-         Nem tudom Cris… tényleg nem tudom. – ráztam a fejem

-         Meg kell oldanunk! – vágta rá határozottan, mire egy kicsit meglepődtem

-         Kell? – kérdeztem vissza

-         Igen, kell! Leírtam Milla, amit érzek, és ezt így is gondolom.

-         Örülök neki, de most mennem kell Cris.

-         Tudod a számom Milla, amint láthatlak jelentkezz, kérlek. – csókolt meg, majd gyorsan elviharzott

Don Mauricio

Büszke voltam magamra, mert mindenki Millát csodálta a megnyitón, és ettől pláne boldog voltam. Milla kezd a tenyeremből enni, és ez az, amit mindig is akartam. Sajnos annak egyáltalán nem örülök, hogy a madridi játékosok is itt vannak, de igyekszem Millát távol tartani attól a kis bájgúnártól.

Sok barátom jött el a megnyitóra, és nagyon jól elbeszélgettünk, majd Vicente egy kis körbevezetésre invitált. Nem is volt gond, mert Milla is a mosdóba ment, így gondoltam pár percet még ki fog bírni, amíg vissza nem érünk.

Meg kell hagyni Vicente nagyon szépen megálmodta az éttermet, talán én is elgondolkodom, azon, hogy beszállok mellé üzlettársnak.

Már a terasz hátsó részénél tartottunk, mikor valamit sürgősen el kellett intéznie, így egyedül maradtam. Ahogy beljebb léptem, láttam, hogy valakik állnak ott. A legnagyobb meglepetésemre, Ronaldo éppen Millát csókolgatta. Hihetetlenül dühös voltam, de nem szóltam semmit, inkább visszamentem Vicentére várva. Tudtam, hogy ha most lépek, akkor, amit eddig felépítettem Millánál, lerombolom. Most már tudom, hogy sürgetnem kell a dolgokat, pláne mielőtt a kedvenc csapatom játékosa keresztbe húzza nekem a csodás kis tervemet. Vicentével visszamentünk az asztalunkhoz.

Egy kicsivel később Milla is visszaért… láttam rajta, hogy zavarban van.

-         Jól vagy Milla? Már azt hittem valami baj van! – mosolyogtam rá

-         Nem, semmi baj. Csak kicsit nagy volt a sor. – rántotta meg a vállát

-         Mit szólnál, ha holnap kimennénk a Real Madrid meccsre? José most hívott meg minket.

-         Hát ez… – láttam, hogy kissé zavarban van, és gondoltam, hogy Ronaldo lesz az első aki ezt megtudja  – Biztosan nagyon jó lesz. – mosolyodott el

-         Akkor ez lesz a holnapi program.

Láttam Millán, hogy örül neki, ezért nagyon gyorsan ki kellett találnom, hogy mivel fogom magamhoz láncolni, hiszen, ha ez így megy tovább, akkor Ronaldo teljesen el fogja csavarni a fejét.

Milla

Egész este Cris járt a fejemben és az, hogy holnap végre újra láthatom. Nem értem saját magamat sem, de ez az érzés, ami most hatalmába kerített olyan, amit eddig még soha nem éreztem, minden esetre hihetetlenül jó.

A gondolataimban elmélyedve azt vettem észre, hogy már búcsúzunk is, és a szállodába indulunk vissza. Alig vártam, hogy egyedül lehessek a szobámban, és megoszthassam Crissel a hírt, hogy holnap újra láthatjuk egymást.

Don Mauricio végig nagyon kedves volt velem. Megígérte, hogy holnap reggel egyből hazatelefonálunk, hogy megtudjam, hogy van az én drága mamuskám.

Jó éjszakát kívántam neki, majd megköszöntem neki sokadjára is azt a rengeteg kedvességet és segítséget, amit nap, mint nap kapok tőle.

Cris

-         Hahó! – húzta el a tenyerét az arcom előtt Fábio – Jó lenne, ha legalább úgy csinálnál, mintha érdekelne is az, amiről beszélek…

-         Bocs, csak elgondolkodtam.  – feleltem, és próbáltam legalább 2 percre nem Millára gondolni

-         Ez a csaj elveszi az eszed! Bár meg kell hagyni, ez a ruha. Nagyon szép nő.

-         Nekem mondod? – sóhajtottam egyet, mert szinte vágyakoztam Milla után, nem tudtam elfelejteni a csókot, amivel elváltunk

Sajnos Milláéknál előbb távoztunk a holnapi meccs miatt, de akkor is legalább pár percre láthattam őt, és mézédes csókját is megízlelhettem.

Ahogy hazaértem, csak ledobtam a zakóm, és a kanapéra ültem le. A kezemben tartottam a mobilom, miközben arra gondoltam, hogy vissza hívjam-e Irinát, vagy sem. Ezen tanakodva már majdnem elbóbiskoltam, mikor érkezett egy üzenetem:

„Holnap kinn leszek a meccsen! Milla”

Ahogy megláttam ezt a sort, és felfogtam, hogy mi is áll az üzenetben, szinte ugrálni lett volna kedvem örömömben!

„Annyira boldog vagyok! Meccs után találkoznunk kell!”

Küldtem azonnal a választ, és mint egy tinédzser, vártam, hogy megszólaljon a telefon.

„Megoldjuk! Most pedig pihenj, holnap Ronaldo gólokat akarok látni! Szép álmokat!”

Éppen csak elolvastam, mikor egy bejövő hívásom érkezett:

-         Vissza se hívsz? – hallottam meg Irina rekedtes hangját a vonal másik végén

-         De, éppen most akartalak. Mi újság?

-         Mi újság? Te buliztál…

-         Irina kérlek, mintha te a hét minden napján otthon ülnél.

-         Na jó, most nem fogok veled összeveszni. Majd inkább holnap, ha ott leszek.

-         Holnap? Nem úgy volt, hogy csak hétvégén jössz?

-         De úgy volt. Viszont akkor fotózásom lesz, úgyhogy most megyek. A meccsre is kimegyek, had lássak, hogy mi még mindig egy pár vagyunk.

-         Pompás! Ha nem gond most viszont megyek aludni.

-         Jól van! Holnap majd érkezem! Szeretlek!

-         Én is téged! Pápá

Don Mauricio

A szállodába visszaérve azonnal tudtam, hogy cselekednem kell. Nem volt más választásom, mint partnert találnom abban, hogy Milla és Ronaldo ne lehessenek együtt. Semmi más ötletem nem volt, mint a jó öreg ismertségi köröm. Victoria pár hónapja modellkedni akart, de aztán sikerült lebeszélnem róla. Ezalatt a kis idő alatt sikerült pár telefonszámot összeszednem, köztük Ali Kavoussi-ét is, aki jelenleg Irina managere.

Kikerestem a számot, és azonnal tárcsáztam is.

-         Jó estét Don Mauricio! Csak nem meggondolta magát Victoria?

-         Jó estét! Szerencsére nem! Viszont érdekes híreim vannak!

-         Nocsak, hallgatom!

-         Ön még Irina Shayk managere, igaz?

-         Természetesen! De miért fontos ez?

-         Nos, mindketten tudjuk, hogy Irina fele ennyi munkát sem kapna, ha nem Ronaldo lenne a barátja. Igazam van?

-         Mondjuk úgy, hogy sokat segít a helyzeten.

-         Tehát egy botrányos szakítás most nem jönne jól...

-         Nagyon nem. De mire céloz?

-         Holnap bölcs döntés lenne, ha Irina megjelenne a Real meccsén.

-         Miért is?

-         Tudomásom van róla, hogy egy kedves hölgy Ronaldora pályázik, méghozzá elég jó esélyekkel. Ma láttam őket egymás karjaiban.

-         A francba… – hallottam a hangján, hogy kissé feldühítette, amit mondtam.-Köszönöm, hogy szólt. Biztosíthatom, Irina holnap ott fogja támogatni a barátját a lelátóról.

-         Örülök, hogy segíthettem.

Elégedetten tettem le a telefont. Tudtam, hogyha Irinát ráuszítom Millára, akkor majd rájön az én kicsikém, hogy végképp semmi keresnivalója nincs Ronaldo mellett, én pedig időt tudok nyerni, hogy tökéletes tervvel álljak elő.