9. rész

Sziasztok!

 Itt is lenne az új rész! Köszönjük az eddigi visszajelzéseket, amiket továbbra is várunk megjegyzésben, vagy a chatben!

 Örülünk a 6 rendszeres olvasónak, reméljük lesztek még jó páran! Bízunk benne, hogy ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket!  

Jó olvasást nektek!

Milla

A csókunk percekig tartott, és valami hihetetlenül jó volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kívántam, de aztán megszólalt a lelkiismeretem.

-         Cris, ezt nekünk nem szabad! – váltam el ajkaitól

-         Csodálatos lány vagy Milla.

-         Ennek nem szabadott volna megtörténnie. – léptem arrébb kikerülve a karjaiból – Neked barátnőd van, nekem meg barátom.

-         Tudom, de nem tudok ellenállni neked!

-         Cris! – tettem arcára a kezem – Nekünk ezt nem szabad.

-         Iszonyúan fogsz hiányozni, remélem tudod. Ugye látlak még?

-         Te is nekem! A találkozásról viszont fogalmam sincs… De most mennem kell. Ha meglát minket valaki, akkor…

-         Tudom! Holnap ugyanitt? Megint dobálom majd az ablakod. Jó? – nevette el magát

-         Cris, nem tudom, én…

-         Na!? – nézett rám kérlelően

-         Rendben, de vigyázz, nehogy meglássanak, és senkinek egy szót sem.

-         Úgy lesz! – lépett hozzám közelebb – Csak egy búcsú puszit szeretnék. – izmos karjai ismét a derekam köré fonódtak, és édes csókját éreztem

Hirtelen mintha lépteket hallottam volna, így tényleg gyorsan elbúcsúztunk és visszamentem a szobámba. Ideges voltam, mert féltem, hogy valaki meglátott minket.

Natalia

Lehet, hogy kicsit sok tequilát ittam, ezért úgy döntöttem kiszellőzetem a fejem egy kicsit. A kertbe mentem, kellemes meleg volt, kicsit lengedezett a szél is. Úgy gondoltam, pár perc séta és kitisztul a fejem. A srácok nagyon jó fejek, éppen ezért sajnáltam a kertben elpocsékolt időt, de Cristiano is elment valahova, gondolom a mosdóba. Ahogy sétáltam, beszélgetésre lettem figyelmes… Közelebb lopóztam, és meghallattam kik azok. Azt hittem, hogy mentem elájulok…

A kis koszos cseléd, és Ronaldo. Egy másodperc alatt elöntött a düh, de tudtam, hogy most kell lépnem, és el kell tüntetnem Millát a házból. Veszélyes lehet, hiszen látom apámon, hogy odavan ezért a kis szutykosért, talán még képes lenne a végrendeletébe is bevenni. Meg kell szabadulnom tőle, még időben.

-         Apucika! – rohantam be, persze már sírva

-         Mi a baj édes kislányom! – jött elém apám, én pedig zokogva borultam a karjába

-         Milla, hát hogy lehet ilyen! Mindent elront! Gyűlölöm!

-         Natalia, kislányom, beszélj már érthetően! Mit csinált Milla?

-         A kertben csókolózik Ronaldoval. Hogy volt képe ráakaszkodni papa, hogy?

-         Jól láttad? – döbbent le teljesen

-         Apucika, nehogy már ne hidd el nekem! Persze, hogy jól láttam! Menj és rúgd ki! – töröltem meg az arcom, és láttam apám arcán a mérhetetlen csalódást

-         El fogom intézni, méghozzá olyan hamar, amilyen hamar csak lehet… de ugye most, itt mindenki előtt nem akarsz botrányt?

-         Igazad van! – szipogtam

-         Gyerek, menjünk vissza a többiekhez! Holnap előbb elküldöm őket, majd kitalálok valamit, José meg fogja érteni.

-         Rendben van apucika!

-         Te meg menj, és hozd rendbe magad! – adott egy puszit a homlokomra, én pedig felmentem a szobámba.

Sajnálom, hogy így előbb elmennek, de talán apámnak lesz annyi esze, hogy kiteszi Millát, én pedig nyugodtan mehetek a megérdemelt vakációmra Pedroval.

Don Mauricio

Tudtam, hogy Ronaldo meg fogja kapni Millát. Szinte szét tudtam volna robbanni a dühtől, és ráadásul még Nati is meglátta őket. Nehéz lesz neki megmagyarázni, hogy miért nem rúgom ki Millát, de ki fogom találni. Ez a Ronaldo… éreztem, hogy lesz még vele bajom.

A nappaliban iszogattunk és beszélgettünk, majd behívtam Josét a dolgozó szobámba.

-         Barátom, nem is tudom, hogy hol kezdjem, de sajnos rossz hírem van! – gyújtottam rá egy szivarra közben

-         Csak nincs valami baj?

-         Nincs! Illetve, holnap reggel kellene elindulnotok! Sajnos délben üzleti tárgyalásom lesz, muszáj rá elmennem. Csak este lett volna, de az argentin ügyfelem átette az időpontot. Nemrég telefonáltak.

-         Ez a legkevesebb! Természetesen korán elmegyünk. Egyáltalán nem baj, ha előbb leszünk Madridba. Nekünk is edzés van, a hétvégi fontos meccsről nem is beszélve! – helyeselt José

-         Köszönöm, hogy megérted barátom!

-         Ez természetes! De remélem, hogy minél előbb látlak Madridban!

-         Sort kerítünk erre is! – bólogattam – Köszönöm, hogy eljöttetek! Natialiának ez volt a legnagyobb ajándék!

-         Ez természetes! Örülünk, hogy itt lehettünk!

Visszamentünk, és José elmondta a többieknek, hogy holnap kora reggel indulnak. Persze tudtam, hogy mindenki meg fogja érteni, kivéve egy embert.

Cristiano

Csodálatos volt az este Millával. Nem találom a szavakat egyszerűen, fantasztikus lány. Alig vártam a holnapot, erre tessék. José keresztbehúzta a számításaimat. Előbb megyünk, de még csak szólni sem tudok neki. Gyanús lenne, ha most megint eltűnnék. Istenem mi lesz velem, muszáj még látnom Millát. Nem véletlenül hozott össze minket a sors.

Felmetem a szobámba és pakolni kezdtem, hogy ne reggel kelljen. Most először fordult velem elő, hogy nem vártam, hogy hazaérjünk.

Bepakoltam és lefeküdtem, de aludni nem igazán tudtam. Csak Milla járt az eszembe, és reméltem, hogy ő is így érez.

Hamar eljött a reggel. Egy gyors reggeli után, máris a repülőn ülve találtuk magunkat. Azt hiszem, nem csak Millát hagytam ott, hanem a szívem egy darabját is.

A repülőn ülve zenét hallgattam, és próbáltam elterelni a gondolataimat. A legrosszabb az egészben, hogy nem volt lelkiismeret furdalásom, pedig ha azt vesszük megcsaltam Irinát.

Landolt a repülőnk, de én még mindig csak Millára tudtam gondolni, otthon pedig Irina már várt…

Milla

Este fülig érő mosollyal feküdtem le, és alig vártam az újabb találkát Crissel. Olyan ez, mint a mesében, királylánynak érzem magam mellette. A mosolya, a szemei… a végzetem, az biztos. Régen éreztem már ilyet, de boldog vagyok.

Reggel kipihenten ébredtem, szerintem még álmomban is Cris édes csókját éreztem.

A konyhába siettem, ahol már Elsa mosogatott.

-         Szép jó reggelt! – üdvözöltem boldogan

-         Jó reggelt lányom! Örülök, hogy ilyen jó kedved van! Sok dolgunk lesz ma!

-         Nem baj! Gyorsan megcsinálok mindent!

-         Örülök, hogy ilyen lelkes vagy! Tessék, jó étvágyat! – tett le elém egy tányért amin egy szendvics volt – Ha megetted kezdjük is!

Bólintottam és gyorsan megettem a szendvicset. Közben Javier keresett, és tudtam, hogy baj van. Csak akkor jön, ha baj van. A kapuhoz siettem.

-         Szia! Mi a baj? Ugye nem? – öleltem meg és rögtön a legrosszabb jutott eszembe

-         Szia hugi! Mamus rosszabbul lett, pénzért jöttem. Nem tudok várni, amíg hazajössz! Volt kinn az orvos, és megint írt neki gyógyszert! Ki kell váltanom.

-         Maradj itt, hozom a pénzt. – rohantam be a szobámba és az összes spórolt pénzem kivettem – Ennyi van!

-         Azt hiszem, most elég lesz. Nem tudom mi lesz így Milla. Ez csak ideig-óráig elég! – láttam Javieren a mérhetetlen aggódást

-         Tudom, de megoldom valahogy!

Javier sietett, hogy minél előbb haza tudja vinni a gyógyszert. Nagyon ideges voltam, és gondolom ez látszott is rajtam. Visszamentem Elsához, elmondtam neki mi történt és vigasztalni próbált. A másik rossz hír ezután következett.

Crisék már el is mentek, ezért sok a dolgunk délelőtt. Nem hiszem el, hogy elment, és nem szólt. Legalább este mondta volna, hiszen akkor már biztos tudta… olyan korán elmentek.

Annyira naiv vagyok, én meg elhittem neki mindent. Már tudta, hogy nem fogunk találkozni, mégis megígérte.

Borzasztóan csalódott voltam, úgyhogy gőzerővel elkezdtem takarítani. Semmihez és senkihez nem volt kedvem.

Don Mauricio biztosan észrevette, hogy valami nincs rendben, és hivatott az irodájába.

-         Gyere csak Milla, ülj le! – tessékelt be – Mond csak valami baj van?

-         Ami azt illeti, a nagymamám rosszabbul lett.

-         Sajnálom Milla. – ült le mellém a bőrkanapéra és fogta meg a kezem

-         Nem tudom mi lesz vele uram! – mondtam a könnyeimmel küszködve

-         Miért nem mondtad, hogy ennyire nagy a baj?

-         Ez az én problémám, nem akartam ezzel zavarni.

-         Ne viccelj már! Holnap elküldöm hozzá a saját orvosomat!

-         Erre semmi szükség uram.

-         Milla, így lesz és kész! Holnap elmegy hozzá az orvosom, és megvizsgálja, aztán meglátjuk, hogy mit tehetünk.

-         Uram! Köszönöm! Nem is tudom, hogy mit mondjak!

-         Semmiség ez nekem Milla! Ne legyél szomorú, minden rendben lesz!

Istenem ez az ember annyira rendes, és jólelkű. Nem tudom, ezt hogyan fogom meghálálni neki, de megpróbálom valahogy. Annyi mindent tett már értem, sosem tudom neki ezt megköszönni. Jó tudni, hogy vannak még ilyen jó emberek.

Délután találkoztam Luissal, de lelkiismeret furdalásom volt. Szegényt átvertem, engem meg Cris vert át. Annyira sajnáltam, de nem volt erőm elmondani neki.

Este szomorúan feküdtem le, szívem szerint kitöröltem volna a mai napot, de sajnos nem lehetett.

Reggel korán ébredtem, de viszont volt olyan, aki még nálam is korábban. A nappali közepén egy hatalmas csokor rózsa volt. Natival egyszerre értünk oda, és rögtön a fehér kis borítékra nézett, majd dühösen a szobájába rohant.

Legnagyobb megdöbbenésemre a borítékon az én nevem állt…