Nyuszi!

Minden Kedves Olvasónknak Kellemes Húsvétot Kívánunk!

Felices Pascuas!

9. rész

Sziasztok!

 Itt is lenne az új rész! Köszönjük az eddigi visszajelzéseket, amiket továbbra is várunk megjegyzésben, vagy a chatben!

 Örülünk a 6 rendszeres olvasónak, reméljük lesztek még jó páran! Bízunk benne, hogy ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket!  

Jó olvasást nektek!

Milla

A csókunk percekig tartott, és valami hihetetlenül jó volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kívántam, de aztán megszólalt a lelkiismeretem.

-         Cris, ezt nekünk nem szabad! – váltam el ajkaitól

-         Csodálatos lány vagy Milla.

-         Ennek nem szabadott volna megtörténnie. – léptem arrébb kikerülve a karjaiból – Neked barátnőd van, nekem meg barátom.

-         Tudom, de nem tudok ellenállni neked!

-         Cris! – tettem arcára a kezem – Nekünk ezt nem szabad.

-         Iszonyúan fogsz hiányozni, remélem tudod. Ugye látlak még?

-         Te is nekem! A találkozásról viszont fogalmam sincs… De most mennem kell. Ha meglát minket valaki, akkor…

-         Tudom! Holnap ugyanitt? Megint dobálom majd az ablakod. Jó? – nevette el magát

-         Cris, nem tudom, én…

-         Na!? – nézett rám kérlelően

-         Rendben, de vigyázz, nehogy meglássanak, és senkinek egy szót sem.

-         Úgy lesz! – lépett hozzám közelebb – Csak egy búcsú puszit szeretnék. – izmos karjai ismét a derekam köré fonódtak, és édes csókját éreztem

Hirtelen mintha lépteket hallottam volna, így tényleg gyorsan elbúcsúztunk és visszamentem a szobámba. Ideges voltam, mert féltem, hogy valaki meglátott minket.

Natalia

Lehet, hogy kicsit sok tequilát ittam, ezért úgy döntöttem kiszellőzetem a fejem egy kicsit. A kertbe mentem, kellemes meleg volt, kicsit lengedezett a szél is. Úgy gondoltam, pár perc séta és kitisztul a fejem. A srácok nagyon jó fejek, éppen ezért sajnáltam a kertben elpocsékolt időt, de Cristiano is elment valahova, gondolom a mosdóba. Ahogy sétáltam, beszélgetésre lettem figyelmes… Közelebb lopóztam, és meghallattam kik azok. Azt hittem, hogy mentem elájulok…

A kis koszos cseléd, és Ronaldo. Egy másodperc alatt elöntött a düh, de tudtam, hogy most kell lépnem, és el kell tüntetnem Millát a házból. Veszélyes lehet, hiszen látom apámon, hogy odavan ezért a kis szutykosért, talán még képes lenne a végrendeletébe is bevenni. Meg kell szabadulnom tőle, még időben.

-         Apucika! – rohantam be, persze már sírva

-         Mi a baj édes kislányom! – jött elém apám, én pedig zokogva borultam a karjába

-         Milla, hát hogy lehet ilyen! Mindent elront! Gyűlölöm!

-         Natalia, kislányom, beszélj már érthetően! Mit csinált Milla?

-         A kertben csókolózik Ronaldoval. Hogy volt képe ráakaszkodni papa, hogy?

-         Jól láttad? – döbbent le teljesen

-         Apucika, nehogy már ne hidd el nekem! Persze, hogy jól láttam! Menj és rúgd ki! – töröltem meg az arcom, és láttam apám arcán a mérhetetlen csalódást

-         El fogom intézni, méghozzá olyan hamar, amilyen hamar csak lehet… de ugye most, itt mindenki előtt nem akarsz botrányt?

-         Igazad van! – szipogtam

-         Gyerek, menjünk vissza a többiekhez! Holnap előbb elküldöm őket, majd kitalálok valamit, José meg fogja érteni.

-         Rendben van apucika!

-         Te meg menj, és hozd rendbe magad! – adott egy puszit a homlokomra, én pedig felmentem a szobámba.

Sajnálom, hogy így előbb elmennek, de talán apámnak lesz annyi esze, hogy kiteszi Millát, én pedig nyugodtan mehetek a megérdemelt vakációmra Pedroval.

Don Mauricio

Tudtam, hogy Ronaldo meg fogja kapni Millát. Szinte szét tudtam volna robbanni a dühtől, és ráadásul még Nati is meglátta őket. Nehéz lesz neki megmagyarázni, hogy miért nem rúgom ki Millát, de ki fogom találni. Ez a Ronaldo… éreztem, hogy lesz még vele bajom.

A nappaliban iszogattunk és beszélgettünk, majd behívtam Josét a dolgozó szobámba.

-         Barátom, nem is tudom, hogy hol kezdjem, de sajnos rossz hírem van! – gyújtottam rá egy szivarra közben

-         Csak nincs valami baj?

-         Nincs! Illetve, holnap reggel kellene elindulnotok! Sajnos délben üzleti tárgyalásom lesz, muszáj rá elmennem. Csak este lett volna, de az argentin ügyfelem átette az időpontot. Nemrég telefonáltak.

-         Ez a legkevesebb! Természetesen korán elmegyünk. Egyáltalán nem baj, ha előbb leszünk Madridba. Nekünk is edzés van, a hétvégi fontos meccsről nem is beszélve! – helyeselt José

-         Köszönöm, hogy megérted barátom!

-         Ez természetes! De remélem, hogy minél előbb látlak Madridban!

-         Sort kerítünk erre is! – bólogattam – Köszönöm, hogy eljöttetek! Natialiának ez volt a legnagyobb ajándék!

-         Ez természetes! Örülünk, hogy itt lehettünk!

Visszamentünk, és José elmondta a többieknek, hogy holnap kora reggel indulnak. Persze tudtam, hogy mindenki meg fogja érteni, kivéve egy embert.

Cristiano

Csodálatos volt az este Millával. Nem találom a szavakat egyszerűen, fantasztikus lány. Alig vártam a holnapot, erre tessék. José keresztbehúzta a számításaimat. Előbb megyünk, de még csak szólni sem tudok neki. Gyanús lenne, ha most megint eltűnnék. Istenem mi lesz velem, muszáj még látnom Millát. Nem véletlenül hozott össze minket a sors.

Felmetem a szobámba és pakolni kezdtem, hogy ne reggel kelljen. Most először fordult velem elő, hogy nem vártam, hogy hazaérjünk.

Bepakoltam és lefeküdtem, de aludni nem igazán tudtam. Csak Milla járt az eszembe, és reméltem, hogy ő is így érez.

Hamar eljött a reggel. Egy gyors reggeli után, máris a repülőn ülve találtuk magunkat. Azt hiszem, nem csak Millát hagytam ott, hanem a szívem egy darabját is.

A repülőn ülve zenét hallgattam, és próbáltam elterelni a gondolataimat. A legrosszabb az egészben, hogy nem volt lelkiismeret furdalásom, pedig ha azt vesszük megcsaltam Irinát.

Landolt a repülőnk, de én még mindig csak Millára tudtam gondolni, otthon pedig Irina már várt…

Milla

Este fülig érő mosollyal feküdtem le, és alig vártam az újabb találkát Crissel. Olyan ez, mint a mesében, királylánynak érzem magam mellette. A mosolya, a szemei… a végzetem, az biztos. Régen éreztem már ilyet, de boldog vagyok.

Reggel kipihenten ébredtem, szerintem még álmomban is Cris édes csókját éreztem.

A konyhába siettem, ahol már Elsa mosogatott.

-         Szép jó reggelt! – üdvözöltem boldogan

-         Jó reggelt lányom! Örülök, hogy ilyen jó kedved van! Sok dolgunk lesz ma!

-         Nem baj! Gyorsan megcsinálok mindent!

-         Örülök, hogy ilyen lelkes vagy! Tessék, jó étvágyat! – tett le elém egy tányért amin egy szendvics volt – Ha megetted kezdjük is!

Bólintottam és gyorsan megettem a szendvicset. Közben Javier keresett, és tudtam, hogy baj van. Csak akkor jön, ha baj van. A kapuhoz siettem.

-         Szia! Mi a baj? Ugye nem? – öleltem meg és rögtön a legrosszabb jutott eszembe

-         Szia hugi! Mamus rosszabbul lett, pénzért jöttem. Nem tudok várni, amíg hazajössz! Volt kinn az orvos, és megint írt neki gyógyszert! Ki kell váltanom.

-         Maradj itt, hozom a pénzt. – rohantam be a szobámba és az összes spórolt pénzem kivettem – Ennyi van!

-         Azt hiszem, most elég lesz. Nem tudom mi lesz így Milla. Ez csak ideig-óráig elég! – láttam Javieren a mérhetetlen aggódást

-         Tudom, de megoldom valahogy!

Javier sietett, hogy minél előbb haza tudja vinni a gyógyszert. Nagyon ideges voltam, és gondolom ez látszott is rajtam. Visszamentem Elsához, elmondtam neki mi történt és vigasztalni próbált. A másik rossz hír ezután következett.

Crisék már el is mentek, ezért sok a dolgunk délelőtt. Nem hiszem el, hogy elment, és nem szólt. Legalább este mondta volna, hiszen akkor már biztos tudta… olyan korán elmentek.

Annyira naiv vagyok, én meg elhittem neki mindent. Már tudta, hogy nem fogunk találkozni, mégis megígérte.

Borzasztóan csalódott voltam, úgyhogy gőzerővel elkezdtem takarítani. Semmihez és senkihez nem volt kedvem.

Don Mauricio biztosan észrevette, hogy valami nincs rendben, és hivatott az irodájába.

-         Gyere csak Milla, ülj le! – tessékelt be – Mond csak valami baj van?

-         Ami azt illeti, a nagymamám rosszabbul lett.

-         Sajnálom Milla. – ült le mellém a bőrkanapéra és fogta meg a kezem

-         Nem tudom mi lesz vele uram! – mondtam a könnyeimmel küszködve

-         Miért nem mondtad, hogy ennyire nagy a baj?

-         Ez az én problémám, nem akartam ezzel zavarni.

-         Ne viccelj már! Holnap elküldöm hozzá a saját orvosomat!

-         Erre semmi szükség uram.

-         Milla, így lesz és kész! Holnap elmegy hozzá az orvosom, és megvizsgálja, aztán meglátjuk, hogy mit tehetünk.

-         Uram! Köszönöm! Nem is tudom, hogy mit mondjak!

-         Semmiség ez nekem Milla! Ne legyél szomorú, minden rendben lesz!

Istenem ez az ember annyira rendes, és jólelkű. Nem tudom, ezt hogyan fogom meghálálni neki, de megpróbálom valahogy. Annyi mindent tett már értem, sosem tudom neki ezt megköszönni. Jó tudni, hogy vannak még ilyen jó emberek.

Délután találkoztam Luissal, de lelkiismeret furdalásom volt. Szegényt átvertem, engem meg Cris vert át. Annyira sajnáltam, de nem volt erőm elmondani neki.

Este szomorúan feküdtem le, szívem szerint kitöröltem volna a mai napot, de sajnos nem lehetett.

Reggel korán ébredtem, de viszont volt olyan, aki még nálam is korábban. A nappali közepén egy hatalmas csokor rózsa volt. Natival egyszerre értünk oda, és rögtön a fehér kis borítékra nézett, majd dühösen a szobájába rohant.

Legnagyobb megdöbbenésemre a borítékon az én nevem állt…

8. rész

Sziasztok! Örömmel látjuk, hogy gyarapodnak a rendszeres olvasónk! Nagyon örülünk neki! Várjuk a megjegyzéseket, és a többi olvasót is! Itt az új rész, reméljük, elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást nektek!

Milla

Még a konyhában volt egy kis dolgom. Mikor végeztem, azt mondta Elsa, hogy nyugodtan menjek aludni, hiszen ma már dolgoztam eleget. Már elég későre járt, és ami azt illeti tényleg nagyon fáradt voltam.

El is indultam a szobám felé. A zene még javában szólt, úgy gondoltam reggelig abba sem hagyják a mulatozást.

Bementem a szobába, csak lehuppantam az ágyra és hanyatt dőltem. Mamus jutott eszembe, hogy vajon, hogy van. Nagyon jó lenne, ha minél előbb meggyógyulna és minden rendben lenne végre. Még most sem értem meg Natit, hogy-hogy nem hiányzik az anyukája, bár amilyen szívtelen lány… mégis megértem.

Az órámra néztem, amit közben le is vettem, és letettem az éjjeli szekrényemre. Kibújtam a cipőmből, és elkezdtem levetkőzni.

Már éppen levettem a felsőmet, amikor valaki csak úgy berontott a szobámba…

Sikítottam egy hatalmasat, majd magam elé kaptam a blúzom…

-         Jézusom, maga mit keres itt? – néztem riadtan az előttem álló szőkésbarna férfira

-         Elnézést, ne haragudjon! Eltévesztettem az ajtót. – mentegetőzött

Sikításom hangjára azonnal a szobámban termett Don Maurició és Ronaldo is.

-         Mi folyik itt? – szegezte szúrós tekintetét a focistára

-         Elnézést uram, de eltévesztettem az ajtót. Nem akartam semmi rosszat, főleg nem zavarni a kisasszonyt.

-         Így volt Milla?

-         Igaz, hogy rám nyitott. Remélem tényleg véletlenül…

-         Biztosíthatom uram, és önt is kisasszony. Elnézést, többet nem fordul elő, ígérem.

Elnézést kértek aztán végre kimentek. A szívbaj jött rám, mikor bejött ez a srác. Legközelebb kulcsra fogom zárni az ajtót, elképesztő. Viszont az rögtön feltűnt, hogy egy perc alatt Don Maurició mellett Ronaldo is a szobában termett. Nagyon zavarban voltam, mert le sem vették rólam a szemüket, szinte levetkőztettek a tekintetükkel. Bár lehet, hogy csak én éreztem magam nagyon kellemetlenül, és ezért volt ilyen érzésem, minden esetre fura érzés volt, az biztos.

Elmentem zuhanyozni majd, lefeküdtem, de csak nem jött álom a szememre. Forgolódhattam vagy egy jó órát az ágyban, de sehogy nem tudtam elaludni. Viszont a zene egy fokkal halkabb lett, úgyhogy azt gondoltam a buli is csendesedett egy kicsit, és talán lassan a végéhez közeledik.

Felvettem egy nadrágot meg egy pólót és kimentem az udvarra. Biztos voltam benne, hogy a jó levegő és a csillagok majd segítenek az elalvásban. Kicsit kitisztul a fejem, és máris jobb lesz.

A hátsó udvarra mentem, Don Maurició szobája alatt van egy kis kert, paddal, a felesége szeretett ott ücsörögni…

Leültem és bámultam a csillagokat, amikor is lépteket hallottam. Gyorsan fel akartam állni és visszamenni a szobámba, ám mire feleszméltem Ronaldo már szinte előttem állt…

-         Szép jó estét! – köszöntem rá, amivel meg is ijesztettem kicsit

-         Jó estét! – sóhajtott egy nagyot – Szinte a szívbajt hozta rám! – csóválta a fejét

-         Elnézést, nem akartam. Egyébként önnek nem a partin kellene lennie?

-         De, csak ott nem tudok rágyújtani.  Apropó nem tegeződhetnénk? Mégis egy korosztály vagyunk. – nyúlt a zsebébe és vette elő a dobozt

-         Igaza van, vagyis, igazad van, akkor tegeződjünk! – bólintottam – De mi az, hogy rágyújtani? – az állam majd lesett a mondat hallatán

-         Igen, ugyanis dohányzom. – gyújtotta meg és szívott bele

-         Nem akarok beleszólni, de te mégiscsak egy sportoló vagy... Biztos jót tesz ez neked?

-         Nézd, én is tudom, hogy nem! De annyi a feszkó mostanában, hogy nem tudom máshogy levezetni. Jól esik és kész.

-         Ez butaság, ennek még ezer módja van, és lehetne is találni. Szerintem ez a legrosszabb, amit választhattál. Jobban kellene vigyáznod magadra.

-         Köszönöm az aggódást, de tudom, hogy mit csinálok.

A padon ülve beszélgettünk, egy jó 40 percet biztosan. A sötétben a telefonján nézte meg, hogy mennyi az idő. Mind a ketten jobbnak láttuk, ha visszamegy, mert feltűnő lesz, hogy ilyen sokáig kinn van. Elbúcsúzás közben megegyeztünk, hogy holnap még beszélgetünk, mielőtt hazaindulnak.  Ronaldo visszament a buliba, én pedig még tovább üldögéltem a friss levegőn. Ahogy Ronaldo elindult vissza, mintha valamilyen csapódást hallottam volna fentről, de mivel Don Maoríció nem lehetett a szobájában, így nem is tartottam fontosnak, gondoltam csak a szél játszik velem.

Visszamentem a szobámba, és lefeküdtem. A beszélgetésünkön gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem is olyan beképzelt ez a Ronaldo, mint amilyennek gondoltam. Nem hittem volna, hogy ilyen jól el lehet vele beszélgetni, sőt, holnap folytatjuk a csevegést.

Tényleg jót tett a friss levegő, mert nagyon jól aludtam.

Don Maurició

Javában zajlott a mulatság, amikor sikítást hallottunk. Egyből tudtam, a hang Milla szobája felől jött. Nagyon rossz érzés fogott el, és féltem, hogy valami baja esett.

Mikor beléptünk a szobába, egyből Milla csodálatos testét pillantottam meg, amit csak a levetett és egyben lazán maga elé tartott blúza fedett el, ám így tökéletesen látszódtak csodás idomai.

A sikítás pedig azért történt, mert Fábio véletlenül rányitott, mikor eltévesztette a szobája ajtaját. Valahol tudat alatt még meg is kell ezt köszönnöm neki, hiszen legalább ennyire is láthattam Millát. Ahogy telik az idő egyre inkább azt érzem, hogy vonzódom hozzá, és lassan nem tudom már ezt magamban tartani.

A parti közben fel kellett mennem a szobámba átöltözni, mert sajnos egy csúnya folt került az ingemre. Az ablakom nyitva volt, és beszédet hallottam. Óvatosan odamentem, és kinézve láttam, hogy Ronaldo és Milla csevegnek a padon.

Hatalmas indulat lett úrrá rajtam. Legszívesebben Ronaldot elzavartam volna a francba, Millának meg megtiltottam volna, hogy kijöjjön a szobájából. Tudtam, hogy ezt sajnos nem tehetem meg, ezért csak csendben hallgattam, miről beszélgetnek.

Megbeszélték, hogy holnap is találkoznak, de az biztos, hogy ha rajtam múlik nem fognak.

Azt hiszem, el kell kezdenem lépni Millával kapcsolatban, addig, amíg nem késő.

Visszamentem, és persze úgy tettem mintha mi sem történt volna.

Másnap reggel tudtam, hogy Millát nem hagyhatom egyedül, pláne nem azt, hogy a szobájában ücsörögjön és várja Ronaldot.

Reggel azonnal a konyhába siettem, ahol nagy szerencsémre Milla éppen reggelit készített.

-         Jó reggelt Milla! – köszöntem rá, majd úgy vettem észre, mintha meg is ijedt volna

-         Uram! Jó reggelt! – nézett rám boldogan – Segíthetek?

-         Igen! A tegnap esti mulatozásról megmaradt dolgokat kellene minél előbb eltüntetni, ugyanis este vendégeink jönnek.

-         De most azonnal kezdjem el? – nézett rám kérdőn

-         Jó lenne... Miután pedig végeztél, kérlek, keress meg, mert van még egy-két dolog, amit ma el kell intézned!

-         Ez természetes Uram! Minden kész lesz időben. Ne aggódjon!

-         Előre is köszönöm.

Ezután visszamentem a szobámba. Muszáj volt megakadályoznom, hogy ez a bájgúnár és Milla megejtsék a találkát…

Milla

Reggel kicsit későn ébredtem, mivel Elsa nem ébresztett fel. Gyorsan felöltöztem, és a konyhába siettem. Éppen a reggelit készítettem, amikor Don Maurició jelent meg a konyhában. Kicsit meglepett, nem szokott ő ide bejönni, ha akar valamit, mindig az irodájába hivat. Elmondta, hogy délelőtt hamar ki kell takarítanom, és más dolgom is van. Tudtam, hogy így nem tudok majd találkozni Crisel, ezért úgy döntöttem, hogy reggelit viszek a szobájába.

Elsának azt mondtam, hogy még tegnap este kérte, azért viszem, nem magamtól.

Felpakoltam egy tálcára a reggelit, és Ronaldo szobája felé vettem az irányt.

Kopogtam, de nem jött válasz, bár ajtó csapódást hallottam a szobából.

Úgy döntöttem benyitok…

-         Jó reggelt, nem zavarok? – léptem be és a tálcát, ami a kezemben volt majdnem elejtettem

-         Neked is jó reggelt! Hát.... – tekerte gyorsan magára a törölközőt, de már késő volt, persze mindent láttam

-         Bocsánat, nem tudtam, hogy…  – próbáltam magyarázkodni zavaromban

-         Mit? Hogy zuhanyozok, és még törölközőt sem vittem? – mosolygott

-         Tényleg bocsi. Nem akartam rád törni.

-         Semmi baj. Szerintem nem történt tragédia. – mosolygott – De tegnap nem is mondtad, hogy te hozod a reggelit.

-         Nem így terveztem, de muszáj beszélnem veled... Sajnos nem tudom, hogy ma mikor érek rá, hogy mikor találkozhatnánk és beszélgethetnénk. Délelőtt semmiképp nem. Nagyon sok dolgom van.

-         Akkor mi lesz?

-         Nem tudom, nem merek semmit ígérni.

-         Azért hátha sikerül. Én nagyon szeretném. – lépett hozzám közelebb

-         Én is! Viszont most mennem kell, sok a dolgom, és nem akarom azt sem, hogy valaki meglásson.

-         Persze! Siess, nehogy meglássanak, nem akarom, hogy baj legyen belőle, hogy itt vagy. Nagyon remélem, hogy ma még találkozunk.

-         Én is. Jó étvágyat, és öltözz fel minél előbb. – nevettem el magam

-         Köszönöm! De várjunk csak… Így nem is tetszem?

Kiléptem az ajtón, és az utolsó mondatára már nem is válaszoltam, mert mit lehet erre mondani. Persze, hogy igen.

Szaladtam vissza a konyhába, és megmondtam Elsának, hogy takarítok, ott keressen.

Az egész délelőttöm elment a takarításra, sőt még a kora délután is. Mikor végeztem, megkerestem Don Mauriciót, és közölte, hogy az ő szobáját is tegyem rendbe. Csodálkoztam, hiszen ezt csak a jövő hétre kérte, de persze megcsináltam.

Mire végeztem, már vacsoraidő volt, ettem valamit és szomorúan vettem tudomásul, hogy Ronaldoval ma nem fogok találkozni. Bár, lehet, hogy jobb is így... Biztosan a sors akarta, hogy így legyen.

Vacsora után a szobámba mentem, és leültem az ágyra. Egyszer csak apró kis kopogásokat hallottam. Felálltam és az ablakhoz mentem.

Ronaldo állt egy kupac kővel a kezében az ablak előtt.

-         Te meg mit csinálsz? – kérdeztem halkan, miközben kinyitottam az ablakot

-         Próbálom elérni, hogy kinyisd. – nevetett – Nah, kijössz?

-         Nem mehetek, mi van, ha meglátnak? – csóváltam a fejem

-         Ugye most nem az jön, hogy leengeded a hajad és menjek fel? Tudod, el kell árulnom egy titkot… Kötélmászásban sosem voltam jó.

-         De bolond vagy. – vágtam hozzá a kispárnámat

-         Akkor… kiugrasz a kispárnád után? Elkaplak! - kacsintott

-         Itt? Most? Komoly?

-         Hát annak tűnik, gyere! – állt közelebb az ablakhoz, megfogta a kezem, szorosan átölelt, és szinte leemelt az ablakpárkányról. Csak kapaszkodtam izmos vállaiba, amik mégis olyan gyengéden fogtak, mintha hímes tojás lennék. Belenéztem csodálatos szemeibe, és úgy éreztem, a testemnek nem tudok parancsolni. Legszívesebben megcsókoltam volna azonnal. Nem is értettem magam, hiszen én Luist szeretem, akkor pedig hogy gondolhatok ilyenekre... A gondolatmentemet Cris szakította félbe…

-         Na ugye, hogy egyben vagy?! Nem is volt ez olyan vészes.

-         Jó, de azért nem itt fogok közlekedni. – nevettem el magam

-         Nélkülem nem is!

Miután kisegített, elsétáltunk csendben a padhoz. Leültünk és beszélgetni kezdtünk.

Sosem éreztem még ilyet, de úgy beszélgettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Megdöbbentett Ronaldo kedvessége és közvetlensége. Olyan dolgokat osztott meg velem, amiken csodálkoztam.

-         Olyan szépek ezek a csillagok. – néztem fel az égre

-         Szerintem, van náluk szebb is.

-         Éspedig? – néztem rá kérdően

-         A szemed csillogása ezerszer szebb, mint a csillagok.

-         Jaj Cris, zavarba hozol. – sütöttem le a tekintetem

-         Baj? – fogta meg az állam és megcsókolt