Milla
Egész éjjel mamus mellett voltam, vigyáztam rá. Szeretném, hogy jobban legyen, de ez csak akkor lehet, ha rendesen tudja szedni az orvosságot. Reggel már biztos voltam abban, hogy a munkát el kell vállalnom.
- Milla, ugye amit tegnap mondtál azt nem gondoltad komolyan?
- Most mire célzol Javier? – kérdeztem, miközben mosogattam a tegnap esti tányérokat
- A munkára. Nem lehetsz Don Mauricio szolgálója, azt remélem te is tudod! – mondta kissé idegesen
- És miért nem?
- Azért, mert ez csak a látszat, és hidd el, hogy csak téged akar, nem pedig egy újabb cselédet.
- Javier… komolyan mondom, te nem vagy normális. Ekkora sületlenséget.
- Most te tényleg azt hiszed, hogy azért akar felvenni., mert tetszem neki?
- Nem Milla, nem hiszem, biztos vagyok benne! Érted? Ez biztos. Milla, nem fogod ezt elvállalni és kész!
- Azt csinálok, amit csak akarok. Csak, hogy tudd, el fogom vállalni, mert kell a pénz!
- A pénz meglesz.
- Ugyanmár, és mégis honnan? – sóhajtottam egy nagyot – Én már eldöntöttem, sőt, ma megmondom Don Mauricionak, hogy vállalom. Neked is hálásnak kéne lenned, hogy jobban fizető munkát ad nekem. – fenyítettem meg kissé a mutatóujjammal
- Majd meglátod hugi, hogy rám kellett volna hallgatnod. – ezzel becsapta maga mögött az ajtót és otthagyott, én pedig dolgozni indultam
Pedro
Sokat gondolkoztam rajtam és Millán, és arra jutottam, hogy nem fogom megmondani Luisnak hogy ki a barátnőm. Egyszerűen nem tudom neki elmondani, hiszen biztos, hogy kiakadna.
Mindenesetre, meg fogom kérdezni Millát, hogy mielőtt az ültetvényen kezdett dolgozni mit csinált.
Reggel már vártam, hogy beszéljek Millával. Sajnos csak 1 percre futottunk össze.
- Szép jó reggelt Milla drága! – kedveskedtem neki
- Neked is! Bár az enyém koránt sem az… – mondta szomorú szemekkel
- Valami baj van? Vagy még haragszol rám, azért, amit tegnap mondtam? – simítottam végig édes arcát
- Jaj, nem. Csak az én drága mamuskám beteg. Tegnap lett rosszul.
- Milla, nagyon sajnálom. De hogy van?
- Nem jól. Viszont most mennem kell Don Mauricióhoz. Később beszélünk.
- Rendben, délután várlak! Szia drága!
Szegény Milla, annyira sajnálom. Viszont biztosan el fogja vállalni a munkát, nem hallgatott rám. Jobb is, hogy nem hoztam fel most neki a Luis-os témát, majd máskor.
Milla
Kissé idegesen értem a birtokra, ahol rögtön a házhoz siettem. Szóltam hogy Don Mauriciót keresem, majd pár perc várakozás után be is mehettem hozzá.
- Szia Milla! Gondolom, a munka miatt keresel. – ült a bársonyszékében, szivarral a szájában
- Igen Uram! Döntöttem! – léptem be félve a szobába
- Gyere csak, ülj le! Hogy döntöttél? – pödörte meg nagy bajszát
- Örömmel dolgoznék itt a házban! – mondtam halkan
- Ennek nagyon, de nagyon örülök. Bíztam benne, hogy jó döntést fogsz hozni.
- Köszönöm Uram!
- Mikor tudnál kezdeni?
- Akár most is, ha kell.
- Persze, máris szólok a lányomnak. Majd ő bemutatja neked a kolléganőidet. – ekkor felemelte az asztalán lévő telefont, és kérte, hogy küldjék be Nataliát
Pár perc múlva megérkezett a szőke lány, és dacosan megkérdezte, hogy miért hívatta ide Don Maurício.
- Itt vagyok apucikám! Ez meg már megint itt van? – nézett rám lekezelően
- Nati! Kérlek légy kedvesebb Millával. Mától itt fog dolgozni.
- Na ne! Itt? Hol itt? De apa… –duzzogott
- Semmi apa! Légy szíves mutasd meg neki a házat és kísérd át Elsához, a többit majd ő elintézi.
- Jó. Na gyere már, ne bámészkodj. – ripakodott rám Natalia, majd elindult kifelé, én pedig utána
Tudtam jól, hogy egyáltalán nem vagyok neki szimpatikus, csak azt nem értettem, hogy miért lehet ez. Hiszen még nem is ismer, azt sem tudja, hogy milyen vagyok, és már utál, pedig oka sincs rá…
- Kérdezhetek valamit?
- Mit akarsz te szutyok? – kérdezte miközben egy hatalmas nappaliba értünk
- Mi a bajod velem?
- Nekem semmi. Csak nem vagyunk egy szinten. Meg különben sem szeretem az ilyen kis csórókat, mint te.
Erre aztán nem tudtam mit mondani, csak pislogtam. Csendben hallgattam, ahogy elmondta, mit és hol találok, majd a konyhához értünk, ahol egy középkorú, kissé duci asszony szorgoskodott.
- Szia! Biztosan te vagy Milla! Én Elsa vagyok, és akkor mától együtt fogunk dolgozni.
- Jó napot asszonyom! – nyújtottam a kezem
- Jaj lányom, ne beszélj butaságokat. Itt asszonyomozni csak Don Maurício feleségét kell, a lányát pedig kisasszonyomozni. Engem tegezz nyugodtan. És ne legyél már ilyen szomorú, nem olyan rossz hely ez.
- Köszönöm! Tudom én, csak ez a Natalia. – néztem magam elé szomorúan
- Máris megbántott?
- Hát igen, pedig nem is ismer.
- Hagyd! Ő ilyen. Elkényeztetett, a papa szeme fénye.
Nagyon rosszul esett, ahogy Natalia beszélt velem, de Elsát, már most imádom. Igaza van, Nati csak elkényeztetett, a papa kicsi lánya, én pedig nem fogok róla tudomást venni. Elsa már az első látásra is kedves, melegszívű, és aranyos. Olyan igazi, mindenki anyukája típus.
Biztosan jól kijövünk majd… sőt, tudom, hogy ha bajom lesz, tudok kihez fordulni.
Esla máris megmutatta a szobám, odaadta a ruhát, amit itt kell viselni, és már a vacsora készítésében is segítenem kellett neki, amit nagy örömmel tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése