Milla
Azt hiszem jól megleszek itt, sőt úgy érzem, így egyenesbe tudom hozni a kis családunk életét. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek minden nap az én drága mamusom mellett, de kell a pénz.
Don Maurició nagyon kedves, nem értem miért mondta Pedro, hogy vigyázzak vele. Nem is ismeri, mégis így beszél róla. De a lényeg, hogy jó döntést hoztam.
A házban úgy gondolom, hogy mindenkivel jól kijövök, kivéve Don Maurició lányával, Nataliával. Meg sem akar ismerni… bár a szolgálólánynak nem az a dolga, hogy barátkozzon de nagyon bánt a dolog.
Végre eljött a szombat, és hazaindultam.
- Drága mamuskám! – öleltem meg rögtön, ahogy beléptem az ajtón – Hiányoztál! Hogy vagy?
- Szia édes kislányom! Nem valami jól. Szeretném azt mondani, hogy minden rendben, de nem. – mondta szomorúan mamus, és láttam a szemén, hogy tényleg nincs jól
- Hidd el, hogy jobban leszel. Mindent megteszek, hogy meggyógyulj! – térdeltem le elé, hisz ő a konyhában ült egy széken
- Köszönöm lányom! – adott egy puszit a homlokomra
- Javier? Mikor jön? – kérdeztem miközben, a vacsorát kezdtem el elkészíteni
- Talán egy óra és itthon van. Elküldtem a patikába.
- Akkor, addig nekiállok a vacsora főzésének. – közben mamuskával beszélgettem
Javier, és papus is hazaértek. Együtt megvacsoráztunk, majd megbeszéltem Pedroval, hogy este találkozunk.
- Hiányoztál már! – ölelt magához, majd a közeli kis tó felé vettük az irányt
- Te is nekem! Tudod, most, hogy a birtokon dolgozom, attól félek kevesebbet fogunk majd találkozni. – szomorodtam el egy kicsit
- Ez nem gond. Meg fogjuk oldani, bár tudod, egyáltalán nem örülök annak, hogy a házban dolgozol.
- Tudom! De ezt már szerintem egyszer megbeszéltük.
- Meg... – csak csendben sétáltunk egymás mellett, majd leültünk és csak néztük a vizet
- Milla, már akartam kérdezni, hogy mielőtt az ültetvényen kezdtél el dolgozni, mit csináltál?
- Hát ezt is, azt is. Leginkább otthon segítettem, és a piacon próbáltam eladni, amit megtermeltünk.
- A piacon? – kérdezte ezt furcsa hangsúllyal, amit nem értettem
- Igen! De mi ezzel a baj?
- Semmi! – vágta rá rögtön – Miért is lenne baj?
- Nem tudom, csak olyan érdekes arcot vágtál.
- Dehogyis! Csak meglepődtem. Minden nap a piacon… és egy ilyen gyönyörű nő, mint te… és nem keltél el. – nevetett
- Hát… volt egy fiú… de csak egyszer találkoztunk.
- Nem is baj.
- Ezt hogy érted? – néztem rá furcsán
- Ha többször láttad volna, akkor most nem az enyém lennél. – nevette el magát - A lényeg, hogy most már együtt vagyunk!
Pedro
Muszáj volt kipuhatolnom, hogy Luis barátom szerelme, az én szerelmem-e. Mikor kimondta Milla, hogy a piacon dolgozott, és volt egy fiú... biztos, hogy ő az, sőt… most már az is biztos, hogy ezt titokban kell tartanom Luis előtt.
Tudtam, hogy nem lehet véletlen. Már a név egyedi volt, meg amit Luis elmondott, az is stimmelt.
De így, hogy az ő szájából hallottam… Talán legbelül reménykedtem, hogy csak a sors játéka a nevekkel és nem ő az. Tévedtem…
Milla
A séta után Pedro hazakísért, majd elbúcsúztunk, és megbeszéltük hogy holnap találkozunk.
Beléptem a konyhába és Javier a szívbajt hozta rám.
- Későn jöttél. – ült az asztalnál, a sötétben
- Normális vagy? A szívbajt hozod rám.
- Bocsánat, csak nem tudok aludni. Pedroval voltál?
- Igen. De miért nem tudsz aludni? – vettem elő két bögrét és töltöttem meg őket teával
- Ma a patikában csak az egyik gyógyszert tudtam kiváltani, pedig az is fontos lenne, csak nagyon drága. Akárhogy számolom, ha kiváltjuk, semmi pénzünk nem marad.
- Várj csak. Azt hiszem, van egy ötletem. Hétfőn meglesz a pénz, remélem, és akkor hazaszaladok vele.
- De honnan?
- Azt majd én kitalálom.
- Bízom benned Milla. – simogatta meg a kezem
- Meg fogjuk oldani. De most megyek, és lefekszem. Jó lenne, ha te is pihennél. – adtam neki egy puszit és aludni indultam
A vasárnap gyorsan eltelt. Otthon megcsináltam mindent, amit csak tudtam, majd találkoztam Pedroval.
Alig vártam a hétfő reggelt, mert az volt minden reményem.
Hétfő reggel Elsa már a konyhában készítette a reggelit…
- Milla drága, jól telt a hétvégéd? A mamád hogy van? – kérdezte
- Hát annyira nem jól, sok a baj. Mamus meg hol így hol úgy…
- Remélem rendbe fog jönni.
- Én is!
- Reggeli után ki kell takarítanunk Natalia kiasszony szobáját, amíg ő a városban van.
- Jó, de nekem előbb beszélnem kell Don Mauricióval.
- Valami baj van lányom?
- Remélem, hogy segít Don Maurició és nem lesz baj.
- Biztos így lesz gyermekem. – simogatta meg a vállam
Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha bemegyek Don Mauricióhoz, de meg kellett próbálnom. Ez volt az egyetlen esélyem arra, hogy segítsek mamuson.
Vettem egy nagy levegőt majd bekopogtam az irodájába.
- Jó reggelt Uram! Zavarhatom egy percre? – álltam az ajtóban
- Na de Milla, te sosem zavarsz. Gyere, ülj le. – invitált be kedvesen, és ültetett le a nagy bőrfotelbe
- Miben segíthetek? – pödörte meg nagy bajszát
- Nem is tudom, hogy kezdjem és hol. Én nagyon szégyellem magam, sosem kértem még ilyent, de... – akadt el egy pillanatra a szavam, de nyeltem egy nagyot és folytattam. – szóval, szeretnék a fizetésemből előleget kérni… nem tudom, hogy lehetséges-e?
- Csak erről van szó? – kérdezte, miközben kihúzta az íróasztal egyik fiókját, amiből egy csekkfüzetet vett elő.
- Igen. A nagymamám beteg, és gyógyszerre kellene a pénz.
- Természetesen segítek. Mond meg, hogy mennyire van szükséged, és odaadom.
- Nem is tudom, hogy mit mondjak Don Maurició! Nagyon köszönöm! Ritka az ilyen jó ember, mint maga. – sírtam el magam
- Ez természetes. Ha bármiben segítség kell, csak szólj! – nyújtotta át a pénzt, és közben kedvesem megsimogatta a kezem
- Köszönöm, köszönöm! – fordultam ki az irodából, és tudtam, hogy este vihetem haza a pénzt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése