10. rész

Sziasztok! 

Késve de megérkezett az új rész! Sajnáljuk, hogy ennyit kellett rá várni, de most már itt van! 

Reméljük, hogy vannak még olvasók, és azt is hogy tetszeni fog ez a rész!!!

Jó olvasást nektek! 

Puszi: csaj&brigi 

Don Mauricio

Reggel korán ébredtem, csak Millára tudtam gondolni. Miközben a dolgozó szobámban a papírokat néztem át Nati rontott be dühösen…

-         Apuci, csinálj valamit, mert én nem tudom, hogy mit csinálok ezzel a kis szutyokkal…- ült le dühösen velem szemben

-         Már megint mit csinált Milla? Mert neve is van. – tettem le a papírokat az asztalra

-         Virágot kapott. – mondta cinikusan

-         Virágot? Ő? Kitől?

-         Na vajon kitől? Gondolom attól, akivel a kertben csókolózott. Mikor rúgod már ki végre? Mikor? – állt fel dühösen

-         Nyugodj már meg kislányom. Nem ilyen egyszerű ez. – próbáltam nyugtatni

-         Dehogynem! Már lassan ő lesz itt a fontos, nem pedig én. – állt fel és viharzott ki – Jobb is hogy nem leszek itthon.

Ez a Ronaldo jól bezavart itt nekem, a francba. Visszaültem és próbáltam kitalálni valami jó tervet, amit gyorsan meg is tudok valósítani, és Milla is az enyém lesz. Pont kapóra jött, amit Nati mondott, hogy nem lesz itthon.

Gyorsan az irodába hivattam Millát.

Milla

Elvettem a borítékot majd kinyitottam. Egy üdvözlő kártya volt benne a következő felirattal:

„Sajnálom, hogy bonyodalmat okoztam, és rád nyitottam! Ezzel a kis aprósággal szeretnék elnézést kérni a kellemetlenségért, amit okoztam” Fábio

Döbbentem olvastam a kis kártyát, mindenre gondoltam volna, de rá nem. Vagy inkább titkon arra gondoltam, mikor megláttam, hogy Cris küldte. Meglepett Fábio, de nagyon.

Natalia most biztosan azt hiszi, hogy Ronaldo küldte, de nem fogok neki beszámolni erről.

Fogtam a virágot, és a szobámba igyekeztem vele.

Letettem a virágot az asztalomra, beledugtam az orrom a szirmok közé mielőtt kimentem, hiszen csodálatos illatuk volt. Épphogy kiléptem a szobámból, Don Mauriciohoz kellett mennem, mert hivatott.

-         Gyere csak Milla, két dolgot is szeretnék megbeszélni veled. – tessékelt be a dolgozószobájába

-         Igen, uram! – ültem le, miközben féltem, hogy Nati olyasmiket mondott neki, ami nem igaz, és emiatt hivat

-         Tegnap megbeszéltük az orvost. Ma délelőtt elmegy a nagymamádhoz. Ha gondolod, akkor vele mehetsz. – mondta mosolyogva

-         Uram, én nem is tudom, hogy köszönjem meg! – hálálkodtam

-         Még mielőtt elfelejtem, lenne még itt valami. Hamarosan üzleti útra kell mennem, Nati viszont a barátaival elutazik. Arra gondoltam, ha lenne kedved, elkísérhetnél. – ült le mellém – Tudod, úgy volt, hogy Natalia elkísér, de mégsem jön. Hölgykísérő kellene, mert vacsorákon is meg kell jelenem. Nem szeretnék egyedül menni, ha egy mód van rá.

-         Uram, ez természetes, hiszen annyit segít nekem. – bólogattam, hiszen úgy gondoltam el kell mennem vele, máshogy úgysem tudom soha meghálálni, amit értem tesz

-         Tényleg eljössz velem? – kérdezte csillogó szemekkel

-         Igen!

-         Akkor holnap elviszlek vásárolni. – mondta határozottan

-         Jaj erre semmi szükség uram. – visszakoztam kissé

-         Dehogynem. Fogadásokra megyünk, koktélruhák, cipők… nem sorolom, ti nők ehhez jobban értetek. Örülök, hogy megbeszéltük. – mosolygott továbbra is –  most pedig nem tartalak fel.

Kijöttem az irodájából, és fura érzés fogott el. Nem is tudom, talán nem kellett volna megtennem ezt a szívességet? De hát a szívem azt súgta, hogy megérdemel ennyit ez a kedves ember.

Natival sajnos többször is összefutottam, de úgy nézett rám, mintha mindenért én lennék a hibás, pedig sosem bántottam egy szóval sem.

Alig vártam, hogy végre megérkezzen az orvos és megnézze mamuskám. Hamarosan meg is történt, és én is elmehettem vele.

Viszonylag gyorsan visszaértünk, de semmi jót nem mondott. Mamus mellé ápolónő kell, és még ennél is több gyógyszer. Rettenetesen el voltam keseredve, kilátástalannak éreztem, hogy mamus meggyógyulhasson.

Don Maurico

Az orvos barátom, Miguel megvizsgálta Milla mamáját, és minden a terv szerint alakul...

-         Köszönöm Migul, hogy segítesz. – töltöttem neki is egy italt

-         Nincs mit barátom, ez természetes. Mindent úgy tettem, ahogy kérted. – gyújtott rá egy szivarra

-         És tényleg annyira beteg a vénlány?

-         Dehogyis! – rázta a fejét – Amilyen gyógyszereket szed, szerintem pár hónap és rendbejött volna.

-         Ugye nem fog Milla semmit észrevenni?

-         Persze, hogy nem. Átírtam a gyógyszereket, és be is adtam neki párat. Ettől pár nap múlva rosszabbul lesz, és a te Millád jönni fog segítséget kérni.

-         Remek! Tudtam, hogy számíthatok rád! – koccintottunk

Miguel elment, én pedig elégedetten ültem ki a teraszra.

Cristiano

Hazaértünk Madridba, és a lakásban már Irina fogadott.

-         Szia! Azt hittem sosem érsz ide. – csókolt meg

-         Szia! Nem gondoltam, hogy itt leszel. – tettem le a bőröndöm és ültem le a kanapéra

-         Elfáradtál? – ült le mellém, és kezdte el az ingem kigombolni

-         Egy kicsit. – kulcsoltam át kezeim a derekán – Mit szólnál, ha egy kicsit ellazulnánk?

Persze Irinát nem kellett félteni azonnal rám vetette magát. Természetesen nem mondtam nemet, de soha nem szeretkeztem még így senkivel, hogy közben valaki egészen másra gondoltam. Minden csóknál csak Milla járt a fejemben, az ő arcát láttam magam előtt.

Csak bambultam, szinte magamon kívül voltam.

-         Valami baj van? – kérdezte Irina miközben rágyújtott egy cigire

-         Nem, nincs! – mondtam, és most még a cigire sem esett jól rágyújtani, sőt kifejezetten zavart a gomolygó füst, amit Irina fújt ki

-         Azt hittem jobban fogsz örülni nekem. Holnap már repülök vissza New Yorkba.

-         Azt gondoltam. Két napnál tovább sosem maradsz. A hétvégi meccsre sem jössz vissza?

-         Ajjj Cris, ne kezdjük már ezt. Egy: hulla fáradt vagyok. Péntek este partira megyek. Kettő: tudod, hogy utálok ott ülni egyedül, ráadásul több, mint 90 percet, ráadásul még figyelni is kellene, ahogy azt a hülye labdát kergetitek.

-         Persze, tudom! – mondtam neki közömbösen, de őt ez egyáltalán nem zavarta

-         Megyek lezuhanyozom –  kelt fel mellőlem, majd a fürdő felé indult

Semmi nem volt az igazi Irinával. Valahogy úgy éreztem, Milla kell nekem. Persze ez lehetetlen, hiszen még csak nem is egy földrészen vagyunk. Ráadásul az is lehet, hogy többé soha életemben nem látom. Bizonytalan voltam Irinával kapcsolatban is, nem veszi észre, hogy mennyire fontos lenne, ha ő is eljönne a meccseimre.

Amíg zuhanyoztam a telefonom is csörgött. Édesanyám volt az, de Irina természetesen nem vette fel, minek is vette volna, közös témájuk nagyon nincs…

-         Szia Anya! – szóltam bele vidámabban – Hazaértem! Jól vagytok? Junior?

-         Szia kisfiam! Minden rendben! Mi jól vagyunk és örülünk, hogy egyben hazaértél. A hétvégi meccsre megyünk, és Katia is jön!

-         Komolyan? De boldog vagyok! – mosolyogtam – Szóljatok mikor érkeztek, és megyek értetek a reptérre!

-         Rendben! Még egy kérdés! Irina nálad lesz?

-         Nem, holnap megy haza! – tudtam, hogy miért kérdezi.  Mostanában az egy légtérben maradás is gondot jelent nekik, főleg ha Katia is jön

-         Pompás! Akkor majd hívlak még!

-         Rendben!

-         Ugye, hogy nem fogok én innen hiányozni. – jegyezte meg gúnyosan, Irina

-         Ezt már annyiszor megbeszéltük. Csak egy kicsit kellene kedvesebbnek lenned velük, és nem itt tartanánk.

-         Tudod, ha a családod ribancnak tart, elég nehéz.

-         Megkérhetlek, hogy fejezd be! Unom már ezt! – ültem le az ágyra és bekapcsoltam a tévét

-         Persze, már be is fejeztem. – megfogta a táskáját és elindult kifelé

-         Most hová mész? – szóltam utána

-         Vásárolni! Majd jövök! – ezzel hallottam a lépteke a lépcsőn, majd csapódott a bejárati ajtó

Az órámra pillantva láttam, hogy hamarosan edzésre kell indulnom. Összeszedtem magam, és írtam Irinának egy sms-t, hogy edzésen vagyok. Elindultam, és közben ismét Milla járt a fejemben.

A parkolóba egyszerre értem Fábioval. Ő is fáradtnak tűnt, ahogyan én is.

-         Haver, alig élek. – nyugtázta, miközben kivette a sporttáskáját a kocsijából

-         Dettó! Hosszú út volt, de jó volt. – mosolyogtam magamban

-         Az tuti. De szegény Milla! Amikor rányitottam. Bár remélem, hogy a csokrom kiengeszteli.

-         Milyen csokrod? – kérdeztem kikerekedett szemekkel, miközben már befelé sétáltunk

-         Még a repülőről küldettem neki egy csokor virágot. Bocsánatkérés céljából.

-         Basszus, te tudod a címét? – álltam meg egy percre

-         Igen. Mou megmondta, de miért olyan fontos ez?

-         Nekem kell a címe! – vakartam meg a fejem

-         De minek? – kérdezte kissé meglepetten Fábio

-         Kell és kész! – vettem elő a zsebemből a telefonom és már írtam is bele a címet amit Fábio mondott

-         Gyanús vagy te nekem haver! Bár ha jobban belegondolok, Milla szép nő, szebb, mint a kis modellecskéd. – veregetett hátba

-         Na jó, majd azt én tudom! De köszi a címet! – vigyorogtam, és úgy éreztem ezt a vigyort ma senki nem tudja letörölni az arcomról

Edzésen csak még jobb kedvem volt, Marcelo és Pepe barátaim megint hozták a formájukat. Őszintén szólva, kedvem nem volt hazamenni Irinához, és a nyafogást hallgatni. Mondjuk, ha Milla várna otthon az mindjárt más lenne, akkor egy percig nem vesztegetném az időm.

De szerencsére itt a címe… most már csak fel kell vennem vele a kapcsolatot!

Nyuszi!

Minden Kedves Olvasónknak Kellemes Húsvétot Kívánunk!

Felices Pascuas!

9. rész

Sziasztok!

 Itt is lenne az új rész! Köszönjük az eddigi visszajelzéseket, amiket továbbra is várunk megjegyzésben, vagy a chatben!

 Örülünk a 6 rendszeres olvasónak, reméljük lesztek még jó páran! Bízunk benne, hogy ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket!  

Jó olvasást nektek!

Milla

A csókunk percekig tartott, és valami hihetetlenül jó volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kívántam, de aztán megszólalt a lelkiismeretem.

-         Cris, ezt nekünk nem szabad! – váltam el ajkaitól

-         Csodálatos lány vagy Milla.

-         Ennek nem szabadott volna megtörténnie. – léptem arrébb kikerülve a karjaiból – Neked barátnőd van, nekem meg barátom.

-         Tudom, de nem tudok ellenállni neked!

-         Cris! – tettem arcára a kezem – Nekünk ezt nem szabad.

-         Iszonyúan fogsz hiányozni, remélem tudod. Ugye látlak még?

-         Te is nekem! A találkozásról viszont fogalmam sincs… De most mennem kell. Ha meglát minket valaki, akkor…

-         Tudom! Holnap ugyanitt? Megint dobálom majd az ablakod. Jó? – nevette el magát

-         Cris, nem tudom, én…

-         Na!? – nézett rám kérlelően

-         Rendben, de vigyázz, nehogy meglássanak, és senkinek egy szót sem.

-         Úgy lesz! – lépett hozzám közelebb – Csak egy búcsú puszit szeretnék. – izmos karjai ismét a derekam köré fonódtak, és édes csókját éreztem

Hirtelen mintha lépteket hallottam volna, így tényleg gyorsan elbúcsúztunk és visszamentem a szobámba. Ideges voltam, mert féltem, hogy valaki meglátott minket.

Natalia

Lehet, hogy kicsit sok tequilát ittam, ezért úgy döntöttem kiszellőzetem a fejem egy kicsit. A kertbe mentem, kellemes meleg volt, kicsit lengedezett a szél is. Úgy gondoltam, pár perc séta és kitisztul a fejem. A srácok nagyon jó fejek, éppen ezért sajnáltam a kertben elpocsékolt időt, de Cristiano is elment valahova, gondolom a mosdóba. Ahogy sétáltam, beszélgetésre lettem figyelmes… Közelebb lopóztam, és meghallattam kik azok. Azt hittem, hogy mentem elájulok…

A kis koszos cseléd, és Ronaldo. Egy másodperc alatt elöntött a düh, de tudtam, hogy most kell lépnem, és el kell tüntetnem Millát a házból. Veszélyes lehet, hiszen látom apámon, hogy odavan ezért a kis szutykosért, talán még képes lenne a végrendeletébe is bevenni. Meg kell szabadulnom tőle, még időben.

-         Apucika! – rohantam be, persze már sírva

-         Mi a baj édes kislányom! – jött elém apám, én pedig zokogva borultam a karjába

-         Milla, hát hogy lehet ilyen! Mindent elront! Gyűlölöm!

-         Natalia, kislányom, beszélj már érthetően! Mit csinált Milla?

-         A kertben csókolózik Ronaldoval. Hogy volt képe ráakaszkodni papa, hogy?

-         Jól láttad? – döbbent le teljesen

-         Apucika, nehogy már ne hidd el nekem! Persze, hogy jól láttam! Menj és rúgd ki! – töröltem meg az arcom, és láttam apám arcán a mérhetetlen csalódást

-         El fogom intézni, méghozzá olyan hamar, amilyen hamar csak lehet… de ugye most, itt mindenki előtt nem akarsz botrányt?

-         Igazad van! – szipogtam

-         Gyerek, menjünk vissza a többiekhez! Holnap előbb elküldöm őket, majd kitalálok valamit, José meg fogja érteni.

-         Rendben van apucika!

-         Te meg menj, és hozd rendbe magad! – adott egy puszit a homlokomra, én pedig felmentem a szobámba.

Sajnálom, hogy így előbb elmennek, de talán apámnak lesz annyi esze, hogy kiteszi Millát, én pedig nyugodtan mehetek a megérdemelt vakációmra Pedroval.

Don Mauricio

Tudtam, hogy Ronaldo meg fogja kapni Millát. Szinte szét tudtam volna robbanni a dühtől, és ráadásul még Nati is meglátta őket. Nehéz lesz neki megmagyarázni, hogy miért nem rúgom ki Millát, de ki fogom találni. Ez a Ronaldo… éreztem, hogy lesz még vele bajom.

A nappaliban iszogattunk és beszélgettünk, majd behívtam Josét a dolgozó szobámba.

-         Barátom, nem is tudom, hogy hol kezdjem, de sajnos rossz hírem van! – gyújtottam rá egy szivarra közben

-         Csak nincs valami baj?

-         Nincs! Illetve, holnap reggel kellene elindulnotok! Sajnos délben üzleti tárgyalásom lesz, muszáj rá elmennem. Csak este lett volna, de az argentin ügyfelem átette az időpontot. Nemrég telefonáltak.

-         Ez a legkevesebb! Természetesen korán elmegyünk. Egyáltalán nem baj, ha előbb leszünk Madridba. Nekünk is edzés van, a hétvégi fontos meccsről nem is beszélve! – helyeselt José

-         Köszönöm, hogy megérted barátom!

-         Ez természetes! De remélem, hogy minél előbb látlak Madridban!

-         Sort kerítünk erre is! – bólogattam – Köszönöm, hogy eljöttetek! Natialiának ez volt a legnagyobb ajándék!

-         Ez természetes! Örülünk, hogy itt lehettünk!

Visszamentünk, és José elmondta a többieknek, hogy holnap kora reggel indulnak. Persze tudtam, hogy mindenki meg fogja érteni, kivéve egy embert.

Cristiano

Csodálatos volt az este Millával. Nem találom a szavakat egyszerűen, fantasztikus lány. Alig vártam a holnapot, erre tessék. José keresztbehúzta a számításaimat. Előbb megyünk, de még csak szólni sem tudok neki. Gyanús lenne, ha most megint eltűnnék. Istenem mi lesz velem, muszáj még látnom Millát. Nem véletlenül hozott össze minket a sors.

Felmetem a szobámba és pakolni kezdtem, hogy ne reggel kelljen. Most először fordult velem elő, hogy nem vártam, hogy hazaérjünk.

Bepakoltam és lefeküdtem, de aludni nem igazán tudtam. Csak Milla járt az eszembe, és reméltem, hogy ő is így érez.

Hamar eljött a reggel. Egy gyors reggeli után, máris a repülőn ülve találtuk magunkat. Azt hiszem, nem csak Millát hagytam ott, hanem a szívem egy darabját is.

A repülőn ülve zenét hallgattam, és próbáltam elterelni a gondolataimat. A legrosszabb az egészben, hogy nem volt lelkiismeret furdalásom, pedig ha azt vesszük megcsaltam Irinát.

Landolt a repülőnk, de én még mindig csak Millára tudtam gondolni, otthon pedig Irina már várt…

Milla

Este fülig érő mosollyal feküdtem le, és alig vártam az újabb találkát Crissel. Olyan ez, mint a mesében, királylánynak érzem magam mellette. A mosolya, a szemei… a végzetem, az biztos. Régen éreztem már ilyet, de boldog vagyok.

Reggel kipihenten ébredtem, szerintem még álmomban is Cris édes csókját éreztem.

A konyhába siettem, ahol már Elsa mosogatott.

-         Szép jó reggelt! – üdvözöltem boldogan

-         Jó reggelt lányom! Örülök, hogy ilyen jó kedved van! Sok dolgunk lesz ma!

-         Nem baj! Gyorsan megcsinálok mindent!

-         Örülök, hogy ilyen lelkes vagy! Tessék, jó étvágyat! – tett le elém egy tányért amin egy szendvics volt – Ha megetted kezdjük is!

Bólintottam és gyorsan megettem a szendvicset. Közben Javier keresett, és tudtam, hogy baj van. Csak akkor jön, ha baj van. A kapuhoz siettem.

-         Szia! Mi a baj? Ugye nem? – öleltem meg és rögtön a legrosszabb jutott eszembe

-         Szia hugi! Mamus rosszabbul lett, pénzért jöttem. Nem tudok várni, amíg hazajössz! Volt kinn az orvos, és megint írt neki gyógyszert! Ki kell váltanom.

-         Maradj itt, hozom a pénzt. – rohantam be a szobámba és az összes spórolt pénzem kivettem – Ennyi van!

-         Azt hiszem, most elég lesz. Nem tudom mi lesz így Milla. Ez csak ideig-óráig elég! – láttam Javieren a mérhetetlen aggódást

-         Tudom, de megoldom valahogy!

Javier sietett, hogy minél előbb haza tudja vinni a gyógyszert. Nagyon ideges voltam, és gondolom ez látszott is rajtam. Visszamentem Elsához, elmondtam neki mi történt és vigasztalni próbált. A másik rossz hír ezután következett.

Crisék már el is mentek, ezért sok a dolgunk délelőtt. Nem hiszem el, hogy elment, és nem szólt. Legalább este mondta volna, hiszen akkor már biztos tudta… olyan korán elmentek.

Annyira naiv vagyok, én meg elhittem neki mindent. Már tudta, hogy nem fogunk találkozni, mégis megígérte.

Borzasztóan csalódott voltam, úgyhogy gőzerővel elkezdtem takarítani. Semmihez és senkihez nem volt kedvem.

Don Mauricio biztosan észrevette, hogy valami nincs rendben, és hivatott az irodájába.

-         Gyere csak Milla, ülj le! – tessékelt be – Mond csak valami baj van?

-         Ami azt illeti, a nagymamám rosszabbul lett.

-         Sajnálom Milla. – ült le mellém a bőrkanapéra és fogta meg a kezem

-         Nem tudom mi lesz vele uram! – mondtam a könnyeimmel küszködve

-         Miért nem mondtad, hogy ennyire nagy a baj?

-         Ez az én problémám, nem akartam ezzel zavarni.

-         Ne viccelj már! Holnap elküldöm hozzá a saját orvosomat!

-         Erre semmi szükség uram.

-         Milla, így lesz és kész! Holnap elmegy hozzá az orvosom, és megvizsgálja, aztán meglátjuk, hogy mit tehetünk.

-         Uram! Köszönöm! Nem is tudom, hogy mit mondjak!

-         Semmiség ez nekem Milla! Ne legyél szomorú, minden rendben lesz!

Istenem ez az ember annyira rendes, és jólelkű. Nem tudom, ezt hogyan fogom meghálálni neki, de megpróbálom valahogy. Annyi mindent tett már értem, sosem tudom neki ezt megköszönni. Jó tudni, hogy vannak még ilyen jó emberek.

Délután találkoztam Luissal, de lelkiismeret furdalásom volt. Szegényt átvertem, engem meg Cris vert át. Annyira sajnáltam, de nem volt erőm elmondani neki.

Este szomorúan feküdtem le, szívem szerint kitöröltem volna a mai napot, de sajnos nem lehetett.

Reggel korán ébredtem, de viszont volt olyan, aki még nálam is korábban. A nappali közepén egy hatalmas csokor rózsa volt. Natival egyszerre értünk oda, és rögtön a fehér kis borítékra nézett, majd dühösen a szobájába rohant.

Legnagyobb megdöbbenésemre a borítékon az én nevem állt…